Történetünk

A munkásmozgalmak története és a Munkásmisszió küldetése - egy hosszú út beteljesedése

A 19. század közepén az ipari forradalom gyökeresen átalakította Európa társadalmi szerkezetét. A vidéki emberek tömegesen költöztek városokba, ahol gyárakban, bányákban, műhelyekben találtak munkát – sokszor embertelen körülmények között. Megszületett egy új társadalmi réteg: a munkásság. Ők voltak a kor gazdasági fejlődésének motorjai, ám gyakran a legkiszolgáltatottabbak is egyben.

Erre a kihívásra válaszul jelentek meg a keresztény munkásmozgalmak, amelyek célja az volt, hogy ne csak szociális és gazdasági támogatást nyújtsanak, hanem lelki és erkölcsi irányt is mutassanak. A 19–20. század fordulóján ezek a kezdeményezések megerősödtek, és egyre tudatosabban szerveződtek. Az enciklikák, mint a Rerum Novarum (XIII. Leó pápa, 1891), teológiai és társadalmi hátteret adtak a mozgalmaknak, hangsúlyozva a munkás ember méltóságát, a méltányos bért, a szakszervezetek fontosságát, és a munkaadó és munkavállaló közötti együttműködés szükségességét.

A 20. század első felében világszerte – így Magyarországon is – több keresztény szervezet alakult, amelyek a munkásfiatalokat akarták támogatni hitük megélésében és emberi kibontakozásukban. Ilyenek voltak például a Kolping-mozgalom, a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek), vagy a KALÁSZ (Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége). A JOC (Jeunesse Ouvrière Chrétienne – Keresztény Munkásifjúság) pedig a belga Joseph Cardijn atya vezetésével vált nemzetközi mozgalommá, amely a "Láss, Ítélj, Cselekedj!" módszerével milliókat ért el.

A második világháború és a későbbi kommunista hatalomátvétel sok országban – így hazánkban is – elfojtotta vagy teljesen betiltotta ezeket a mozgalmakat. A keresztény munkásság hangját elnémították, a lelkipásztori tevékenység visszaszorult. A munkások sokszor kényszerültek kettős életre: napközben megfeleltek a rendszer követelményeinek, este pedig titokban őrizték hitüket, értékeiket.

A rendszerváltozás után új lehetőségek nyíltak. Ebben az új időszakban fogalmazódott meg annak a szüksége, hogy a keresztény Egyház újra forduljon a munkásság felé – nem nosztalgiával, hanem friss és korszerű eszközökkel. Ebből a felismerésből született meg a Munkásmisszió (Missio Beatissimae Virginis Mariae), amely nem csupán egy mozgalom a sok közül, hanem a történeti munkáspasztoráció szellemi örököse és megújítója.

A Munkásmisszió küldetése az, hogy az evangélium fényét eljuttassa az egyház perifériáján lévő társadalmi rétegek felé. A misszió tagjai – katekéták és lelkes pasztorális munkatársak – élő közösséget építenek, elérve azokat is, akik távol kerültek az Egyháztól, de mélyen vágyódnak a hitre, az igazságra, a közösségre.

A történelmi munkásmozgalmak öröksége tehát nem ért véget – a Munkásmisszió a folytatás, amely a 21. század kihívásaihoz igazodva, de ugyanazzal az elhivatottsággal küzd a munkásfiatalok emberi és lelki felemelkedéséért, és azért, hogy minden ember megtapasztalja: az Egyházban van helye, hivatása és küldetése.